Hova lettek a férfiak?
Kérdés: a mai modern férfi valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?
De mi az igazi férfiasság? Sajnos manapság, a hímnemű ember használati utasításán még az állna, hogy "a férfias jelleg, nyomokban kimutatható", ebből következik az aggodalom, miszerint a "férfiasság" kihalóban lenne? Nos anélkül, hogy mindent visszaeredeztetnék a nőkre, a "rendes fiúk" száma hozzávetőlegesen annyi – mint írd és mondd – a szűzlányoké.
Sajnos, az általános erköl-csi romlás, az értékszemlélet eltorzulása, köl-csönösen össze-mossa a nemek eredendő szere-pét és óhatatla-nul felhígulnak az identitások. (Képünk a Sziget Fesztivál netes anyagából van!) A rossz házasságok zöme, miként a szingliség is, a hivatásukat félreismerő fiatalok rossz döntéseire vezethetők vissza. A fiatalemberek egy-egy százaléka a papságra és szerzetességre, Isten szolgálatára kapott hívást, ezzel szemben ezek is megházasodnak, vagy kapcsolatról-kapcsolatra szolgálják az "anyagot", miközben a fejüket kapkodva csodálkoznak, hogy boldogtalanok. Végül az életük ürességét azzal magyarázzák, hogy a nők elképesztően "romlottak".
A férfi társadalom másik részének elkötelezett családapának kellene lennie, ehelyett felhígítja, eltékozolja képességeit, erejét, becsületét és valamiféle "skalpvadászként" linkeskedik amíg csak teheti, márpedig teheti! Ez a réteg oly könnyen révületbe esik a "szabad lehetőségek" bőséges kínálatától, hogy előbb-utóbb alkoholba, drogokba fojtja bánatát amiatt, mert az életének végül is nincs semmi értelme. Persze hogy nincs! A szentségtelen nemi élet, nem élet, hanem folyamatos mulandóság! Ennek kiéléséhez persze "partnerek" kellenek, a helytelenül nevelő és rossz példával elöljáró apák és anyák, a párkapcsolatra hajló "modern" lányok és a materialista társadalom. Az, hogy férfiak és nők a 1960-as évek forradalmi vívmányaival, a "tablettával", a válások és a felelősség nélküli "kapcsolódások" divatjával, egészen a megcsömörlésig képesek élni, még csak magyarázható lenne az "egyszer élünkkel", de bizony ebben az állapotban meghalni, már örök életre szóló tragédia lehet! Az Éden óta 
a helyzet annyiban változott, hogy Ádám nem csupán elfogadja, hanem elvárja az "almát" Évától, aki ezt szinte képtelen megtagadni! Sajnos, a mai Ádámok és Évák egyszerűen nem fogják fel a helyzetüket, miszerint most nem valamiféle időleges "paradicsomi kiűzetés" lehetséges esélyesei, hanem az örök kárhozaté!!!
Újabb és újabb generációk nőnek föl és halnak meg úgy, hogy szinte fogalmuk sincs, hogy életüket csak az egyéni felelősségtudat, az átimádkozott hivatás és lelki életének művelése kerekíthet ki a kiegyensúlyozott földi életre (boldogságra)! Tehát nem társadalmi elvárások, nem a divat- vagy életsémák szerint kellene döntenie senkinek, hanem csakis a személyes lélekre figyelő, hiterkölcsi mérték szerint! E tekintetben előnyben van a hívő ember, aki imái révén, Istenre is hagyatkozhat. Mert vannak akiknek nem való a családapaság, ők az elvontabb elhivatottság emberei. Lehet, hogy küzdelmesebb – de kemény férfias út –, más cél: az Isten-szolgálaté!
Sajnos sok férfi kapja Istentől a hívást a papi vagy szerzetesi élethivatásra, azért hogy szolgálja a nagyobb közösséget – ám ez nem hallható meg a világ (diszkó) zajában! Ehelyett kapcsolatról-kapcsolatra sőt akár házasságra is elszánják magukat, barátaik cselekedetei szerint! Ebből következően távolról sem ismerik meg a fennkölt boldogságot (amit csak az elhivatottság adhat), csak folyamatosan "szórakoznak", küszködnek és szenvednek, miközben egyre inkább elsekélyesedik az életük. Szinte természetszerűleg kiábrándulnak a nőkből, ám ezen aligha csodálkozhatunk, hiszen nem őbennük és őáltaluk kellett volna kiteljesedni az életüknek! A fenti kibogozhatatlan életeket, csalódásokat az erkölcsi nihilizmus és a tudás gőgje okozza, az, amely globális társadalmi zavarokat és széleskörű boldogtalanságot okoz! Nem így vagy úgy, hanem kifejezetten a család intézményének és az emberi kapcsolatoknak a kárára. (folyt.)
