Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen,
vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?
A veszélyek
A modern nő értse meg a helyzetét – vagyis értékelje ki, hogy mire kell figyelnie és min kell változtatnia, különösen annak kapcsán, miszerint általában két „vágy“ van: a szemé és a szívé.
A szem sóvárgása abban a kívánságban nyilvánul meg, hogy olyan csábító, különféle dolgokat akar birtokolni, amelyek ragyognak. Ez a birtoklásra irányuló csillapíthatatlan vágy gyakran szolgál indokul a házasság felbomlásához, amikor Éva Ádámtól különböző dolgokat követel, amelyeket Ádám képtelen neki előteremteni, de valaki más feltűnik, akinek a lehetőségei nagyobbak.
Ezen elvárások nem kell feltétlen csak anyagi dolgokra vonatkoznak (lakás, autó, divatos ruhák stb.), hanem fontoskodásra, dicsőségre vagy a hatalom gyakorlása iránti vágyra is irányulhat. Úgy tűnik, hogy Évát az elégítené ki, ha Ádámon és a környezetén is uralkodna. A fontosság iránti vágy feltűnően ellentétes a szolgáló magatartással; ebben az elvárásban a nő elveszíti a rá jellemző lágyságot és akár az embertelenségig is lealacsonyodhat, ha a céljait kímélet nélkül rá akarja erőltetni másokra – így önmaga a 'nő' karikatúrájává válik.
A szív vágyai még veszélyesebbek, mert azok korrekt viselkedés benyomását keltik – Éva azt akarja, hogy szeressék, de a szeretetről alkotott fogalma az emocionális élmények színvonalán maradt, úgy akarja érezni, hogy szeretik, ami Isten tervével láthatólag összhangban áll. Isten úgy alkotta meg az embereket, hogy kölcsönösen csodálják egymást. II. János Pál azt mondta Párizsban az ifjúságnak, hogy két területen kell találkozniuk – a csodálat és a kedvesség.
De ennek a csodálatnak nem csak a nő, illetve a férfi testére kell vonatkoznia, hanem az egész személyiségükre, egymás lelkületére is. Miközben a nő örül, ha a férfi megcsodálja vonzó külsejét és mindent meg is tesz azért, hogy magára vonja a férfi figyelmét – ám sajnos ki is elégül ezzel a felszínes sikerrel. Éva nincs tudatában annak, hogy ezzel Ádám emberségét lerombolja, amennyiben csak a férfias ösztöneihez szól. Örül, hogy „meghódította“ a férfit, ám szomorú hódítás az, ami mindkettőjük emberségét lealacsonyítja (a nőét a leginkább!). Éva a testi érzés siker-szintjén marad, hozzászokik ehhez és provokálja Ádámot. De ez az érzés önmagában nem elegendő, hiszen a többi érzelemhez hasonlóan ez is csak múlandó, aztán Éva egyszer csak „abbahagyja ezt a szeretést“, miközben Ádám ehhez szokott és továbbra is elvárja.
Férfi és nő, osztozzon Isten szeretetében és egyformán töltekezzen belőle
Azoknak a fiataloknak, akik azzal mentek a szentatyához, hogy „szeretjük egymást“, II. János Pál azt mondta: Ne azt mondjátok, hogy “szeretjük egymást“, hanem azt mondjátok, hogy “osztozunk Isten szeretetében“, mert ha nem osztoztok Isten szeretetében, akkor az nem szeretet!
Éva a szív minden érintését egyszerűen szeretetnek nevezi. II. János Pál a Levél a nőkhöz című levelében a női szív nagyszerűségéről ír, de hozzáfűzi, hogy ezt alá kell rendelni az értelemnek és az igazságosságnak. A női érzékenységben túlteng az egoista viselkedés, amely hízelgést és az érzéseket a saját jó közérzetéért keresi, annyira vágyik a gyengédségre, hogy ezért még közönséges helyzeteket is képes felvállalni. Az igazi szeretetnek ezzel szemben önzetlennek kell lennie. Éva beképzeli magának, hogy szeret – és azután csodálkozik, hogy mi történt a szeretetével – saját magát sem érti, hogyan került megalázó helyzetekbe.
A szív vágya azt a kívánságot is diktálja, hogy megértsék a nőt. A tanácsadókban, mind a fiatalok, mind a házas nők a következő szavakkal fejezik ki a helyzetét:.jpg)
„Nem ért meg engem“ – habár saját maguk sem tudják pontosan, hogy a megértés alatt mit is várnának el konkrétan. A legtöbb esetben azt értik alatta, hogy a férfiak teljesítsék az ő elvárásaikat.
„Nem ért meg engem“ – habár saját maguk sem tudják pontosan, hogy a megértés alatt mit is várnának el konkrétan. A legtöbb esetben azt értik alatta, hogy a férfiak teljesítsék az ő elvárásaikat. Mások mellett, a többé kevésbé tudatos igényekkel rendelkezve nő öntudatlanul is erősen vágyik a biztonságra és úgy tűnik számára, mintha ezt a férfiak tudnák garantálni a számára. Attól fél, hogy egyedül marad. Érzi, hogy anyának kell lennie, tehát apát keres a gyerekei számára, anélkül, hogy ennek tudatában lenne.
Ez az igény nagyon korrekt, a nőnek joga van ahhoz, hogy közös gyermekeik számára egy apa gondoskodását kívánja – de Éva tudatossága nem olyan mély –, megmarad az igény szintjén az „apa-szerezésben“ és a gyerek nem merül fel a nő kívánságainak a horizontján. Valójában egyenlőre „barátot“ akar magának, később esetleg férjet. A modern nő egyszerűen képtelen egyedül maradni, öntudatlanul és tudatosan is keresi és elcsábítja a férfit és ezzel ördögi csapdába kerül, mert pontosan ekkor lép színre a gonosz, hisz' az élvezetre való önző vágyakat táplálja, melyek a legkevésbé sem képesek hitelesen megalapozni egy életre szóló kapcsolatot. Állandó csalódás és megaláztatás lehet az osztályrésze. Milyen könnyű rábeszélni a modern asszonyt a házasságtörésre, az isteni parancsok megsértésére! Éva tudja, hogy van Isten, ismeri parancsát, de könnyelműen megtagadja az Istennel szembeni engedelmességét, mert tudatosan elutasít minden fajta elmélkedést az élet értelmére és céljára vonatkozóan. Magasabb szintre törekszik, holott lealacsonyítja magát. A sátán könnyű zsákmányává teszi Évát és rábeszéli, mint ahogyan a Paradicsomban.
Manapság egy egész csábítási apparátus áll a sátán rendelkezésére, amellyel Éva szívét erőszakkal befolyásolja. Bizonyítékul szolgál erre a modern lányok sorsa, a szingliség és az a tény, hogy azok a házaspárok, akik a házasság szentségét fel akarják venni, már szülők. A felelősség nélkül szülővé válás megelőzi a házasságot (nem beszélve a terhességmegszakításokról), miként a hűtlenségek és a házasságtörések számának növekedése, mind valahol Éva provokációira vezethetők vissza. Az egyik nő, mily könnyen megítéli a másikat, holott épp neki (Évának) megvan az eszköze ahhoz, hogy kíméletlenül elvegye egy másik asszonytól a férjét és a gyerekeitől az apjukat.Tisztázni kell a nőiesség mibenlétét, meg kell kongatni a vészharangot és SOS jelet adni a nőknek: a női méltóság a bensőségességben mutatkozik meg. (Vége!)
(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordításának felhasználásával.) 
