A leghíresebb verbita utolsó napjai
Kondor Lajos atyát a végzetes betegség (leukémia és a hólyagrák) teljesen legyengítette, sokat szenvedett, de nem panaszkodott semmire, pedig járni sem volt képes. Amikor megkérdezték tőle, hogy van, mindig mosolyogva válaszolta: „Ó, nagyon jól!”, pedig a napi gondozás – beleértve még az etetést vagy a testhelyzet változtatást is – kellemetlenséggel járt számára, bár ezt igyekezett leplezni. Továbbra is dolgozni szeretett volna. Utolsó intézkedése az volt, hogy Lúcia nővér könyvét, 19 nyelven tegyék közzé az interneten. Megtörtént, és ITT található magyar nyelven is.
Fatima nagy Apostolának, legvágyottabb és legboldogabb percei – hasonlóan a három fatimai gyermekhez –, a szentáldozás volt. Ekkor mindig nagyon összeszedte magát, hogy méltón és engesztelő imádással fogadhassa az "Elrejtőzött Üdvözítőt" – ahogyan a kis boldog Jácinta nevezte az Oltáriszentséget. A végén mindig együtt mondta környezetével az Angyal imáját:
„Istenem hiszek Tebenned és imádlak Téged, remélek Benned és Szeretlek Téged. Bocsánatot kérek mindazokért, akik nem hisznek és nem imádnak Téged, nem remélnek Benned és nem szeretnek Téged. Amen”
Amikor az áldoztató pap áldást adott rá és elbúcsúzott tőle, akkor mindig csendben folytatta:
„Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek! Mélységes alázattal imádlak és felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld valamennyi tabernákulumában, engesztelésül a szentségtörésekért a szidalmazásokért és közömbösségért, melyekkel Őt megbántják. Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök Hozzád a szegény bűnösök megtéréséért. Ámen.”
Kezelő orvosa (Branca doktornő) saját betegeként kezelte Lajos atyát és rendszeresen látogatta Coimbrából. Ugyanígy Ângela nővér és Béla nevű unokatestvére, akik mindketten orvosok. Az utolsó napokban makacs láza volt. Branca doktornő október 28-án kereste fel utoljára. A diagnózis kritikus volt. 12 óra körül, amikor elbúcsúztak, Kondor atya azt mondta neki: „vége a látogatásnak!” Ő nem értette, vagy úgy tett, mint aki nem érti és azt felelte: „a holnapi viszontlátásig!” Rendesen evett és kért egy kis narancslevet. 14 óra körül megállt a szíve.
Véget ért a látogatás és elkezdődött az ünnepi találkozó. Már megtanult lábak nélkül járni és szárnyak nélkül repülni. Véget ért a találkozás a szenvedéssel és a törékenységgel, és kezdődött a teljes együttlét szeretteivel: a Szentháromsággal, a Szűzanyával és a pásztorgyermekekkel. Már csak a bűnösök megtéréséért való szeretet égeti őt, mint mindenkit a Mennyben. Úgy halt meg, ahogyan az engesztelő imádásról írt keresztútjában fogalmaz:
„Segíts úgy meghalni, mint a Fiad, hogy azt mondhassam: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” ( Forrás nyomán!)
