312. Eugénio Zolli Róma konvertita főrabbija írta körül legérzékletesebben azt az édes, fájó vágyakozást, mely könyvünk témája: „Mennyire szeretek ismeretlen lágy dallamokat hallgatni... Kérdő szavak visszhangzanak, melyekre nem felel senki... A próféták minden mondata, Krisztus valamennyi tanítása mennyei harmóniákkal teljes... Ám, mégsem értékeljük eléggé, amit a közelünkben hallunk, pedig az Úr és a lelkünk annyi mindent tudnának megosztani egymással, de valahogy nem találkoznak. Az Isten közelében élünk, ugyanakkor távol vagyunk Tőle. Távolról hallunk egy hangot, egy isteni üzenetet, de nem értjük. Szólít minket e hang és képtelenek vagyunk követni. Hívna minket egy fénysugár, melyet észre sem vesszük. Ó, mily sok magányos éjszaka csöndjében érzékelem, hogy valaki kopogtat a lelkem ajtaján! A Zarándok az, akinek hívó szavát kevesen hallják meg – én is alig –, pedig nekem is vendégem szeretett volna lenni...”
313. A földön járva is az égben vagyunk, mert Istent bírjuk. De ez mégsem a boldogító ég, mert csak tökéletlenül bírjuk Istent. „Fájdalmas ég”, mondta egy buzgó lélek aki átélte az örömnek ezen szenvedését.
314. Az éhség, mellyel Teutánad éhezem, az éltet engem. A jóllakottság, amelyben Általad részem van, halára gyötör. (Marie-Aimée)
315. Istené vagy! Sem a szenvedések, sem a viharok, sem a zajongások, amelyek kinn dúlnak, nem szakíthatnak el ettől a benső otthontól, ettől a meghitt tabernákulumtól, ahol Istennel társaloghatsz. Titkos barátság ez, mely már maga a megkezdett Mennyország. Folyvást kérni kell ezt a lelki örömet, amely gyorsan viszi előre a lelket, a tiszta szeretethez vezeti, az ég és föld közé helyezi.” (P. de Ravignan)
316. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Kis Szent Teréz)
317. Ne vétkezz többet, hogy rosszabbul ne járj! (Jn 5,14) A visszaesés ugyanis rosszabb, mint az elesés! (uo)
318. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)
319. Alázzuk meg tehát magunkat az Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon majdan minket látogatásnak idején. (1Pt 5,6)
320. „Nélkülem semmit sem tehettek!” Az Istennel való egyesülés nélkül nincs semmi apostoli tevékenység.
321. Aki szereti Istent, mindenhol örömet találhat; aki nem szereti, az nem találhat sehol sem. (Liguori Szent Alfonz)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.