Szűz Mária az út
„Égi szép Királynőm! Íme már 1714-et írunk és az időm vészesen fogy. Hála Neked, a Bölcsesség Leányai végre tanítanak, de még néhány lényeges lelkigyakorlatot le kell adnom az embereknek! Nem hagyhatom itt a lelkeket azon útmutatások nélkül, melyekre az Isteni Bölcsesség indított és Te munkáltál ki tehetetlenkedő lelkemben, ó égi Úrnőm!” – fűzte egymásba aggodalmaskodó gondolatait Grignon Lajos atya.
Szentünk újabb missziós körútba kezdett és maga is meglepődött, hogy egész jól bírta erővel. Vanneau-ban, már tizennyolcadik napja missziózott, mikor a püspök megvonta az engedélyt további működésére, a gyóntatásra és a misézésre is. Épp másnapra tervezte a nagy közös szentáldozást ezért haladéktalanul felkereste a megyéspüspököt és sikerült kiesdenie még egy napot. Itt és másutt is szinte kizárólag a Szent Szűz üdvtörténeti szerepéről prédikált, és hallgatóságát rendkívüli módon megérintette a bensőséges, életmegújító Mária-tisztelet: „Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon! Mivel Szűz Mária az egyenes és biztos út, melyen Jézushoz juthatunk, Őáltala tökéletesebben meg is találhatjuk. Ezért azoknak a lelkeknek, akik majd szentségre vágynak, Mária által kell Őt megtalálniuk. Aki megtalálja Szűz Máriát, megtalálja az életet, Jézus Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet!
De Szűz Máriát nem találhatja meg, aki nem keresi; és nem keresheti az, aki nem ismeri. Szűz Máriát tehát jobban meg kell ismerni, mint valaha, hogy ezáltal a teljes Szentháromság jobban megismertessék és tiszteltessék.”