198. Miért nem hiszi sok ember az isteni igazságokat? – Tán, ne lennének bizonyítottak? – Á dehogy! Épp csak azért, mert nem tetszenek nekik. (Pascal)
199. A lelkem tabernákulum-e, vagy karavánszeráj?
200. A múló percek nem csak az enyémek, hiszen az Üdvözítő, szenvedéssel fizetett valamennyiért!
201. Isten nem a múlté, hanem a jelené! Nem egykori személyiség, hanem mai! Nem csupán közelünkben lakik, hanem bennünk, Ő a mi Vendégünk! Nem vagyunk-e rendszerint teljesen idegenek Hozzá?
202. Eugénio Zolli, Róma konvertita főrabbija írja: „Vajon az Úr összegyűjti-e a még ki nem ontott könnyeket, a várakozó harmóniákat és a még el nem dalolt énekeket? Elérkeznek-e Hozzá lelkem könnyei? Sajnos, csak azzal rendelkezem amit elvesztettem, azzal amit soha nem fogok birtokolni, és az ezek hiánya miatt átélt fájdalom. Csupán ezeket a méltatlan ajándékokat tudom átadni az Úrnak.”↓
203. Ó ember, sohasem fogod megérteni mit tett veled az Isten? Csak hinned kéne, de élő hittel! Imádkozzál saját lelked templomában! Ott ugyanis egészen közel lehetsz Hozzá. Ő benned van, ott tartózkodik! A Szentlélek e templomnak láthatatlan megszentelője.↓
204. Kevés az élő keresztény, mert kevés keresztény él Istenből, aki benne él! Mit kell gondolnia Istennek rólunk, ha mindig egészen egyedül van a lelkünkben?
205. Nem lehetünk mindig az imádság gyakorlásában, de mindig az imádság állapotában kell élnünk!
206. Nem azok a legnagyobb kísértések, melyek valamely nyilvánvaló bűnre csábítanak, hanem azok, melyek a legnagyobb rosszat, kihagyhatatlan jóként kínálják. (Thomas Merton)
207. Az igaz lelkek kimagaslanak Isten előtt a többi lelkek köréből, miként kimagaslók a templomtornyok is az egyszerű házak tömegéből.
208. A ritka csoda magával ragad, a mindennapi Jelenvaló meg alig vonz? (– Nemde furcsa?) A Szűzanya eljött egyszer Lourdesba, s az emberek oda zarándokolnak. Maga a Fölséges Isten jött el a lelkünkbe, és szinte viszolygunk attól, hogy olykor lelkünk bensejébe zarándokoljunk?↓
209. Isten, bennünk uralkodik. Sőt azt mondhatjuk: bensőségesebben van bennem, mint én magam. Szent Ágoston mondása: „Isten, bensőmnél is bensőségesebb!” – Ez egyáltalán nem túlzás és nem képletes beszéd! De ne legyen ez előttünk titok!↓
210. Valakiről mondták: „Lelke olyan mint egy katedrális, melyben az Oltáriszentség mindig ki van téve!” – Ám nem vagyunk-e valamennyien élő templomok, a kegyelem állapotában?↓
211. Mindig és mindenütt, őrizzük magunkban annak tudatát, hogy egy szentély közvetlen szomszédságában vagyunk.↓