Boldog az a nemzet, melyet az Úr, örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)
Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exumáláskor az uralkodó jobb kézfejét épségben találták. (Az ereklye őrzésére Szent László megalapította a benedek-rendi szentjobbi (berettyói) apátságot.)
István király törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt a pogány szokásokat, amiként az egyetemes hittől különböző, keresztény hitelemeket is a Római Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket.
A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége, az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"!
István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot (de bármilyen emberi közösséget is) egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nem csak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szentistváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nem csak a magyarság felé vagy számára volt "jogi személy státuszú", hanem például még a pápaesélyesek kiválasztására is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves 
Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) cardinálist szánták a pápai trón utódlására. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a (Magyar) Szentkorona jogán a krakkói érsek – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. Szent X. Piusz emléknapja az Általános Római Naptár szerint (egyébként) augusztus 21.
Érdekesség (és nagy titok), hogy első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétó-emelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
Szent X. Piusz (/1835/-1903-1914) személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
A Szentkorona, nem csak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják!
A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona- és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!
