Szemben a hadurakkal
Ez a vékonyka, sokat szenvedett ember néha még egész „hadsereggel” is kénytelen volt szembeszállni. Egy plébánián ugyanis, mikor nőknek tartott többhetes missziót, a közeli laktanyából át-át jöttek a katonák, akik a kereszthajóban helyet találva maguknak, igen példásan viselkedtek. Egy délután azonban Lajos atya egy ismeretlen tisztet látott a keresztelőkútnál, aki beszéde közben megjegyzéseket téve nevetgélt és tubákozott. No, ez már sok volt szentünknek és rászólt: „Kérem, menjen ki uram, ez a nők missziója!” Erre a férfi, aki a katonák parancsnoka volt, kijelentette, hogy neki épp oly joga van itt tartózkodni, mint a papnak. „Ó persze – válaszolt rá Grignon atya, – de akkor legalább viselkednék tisztességesen!” Erre a katonatiszt közönséges hangon kezdte szidalmazni atyánkat.
Ezt követően néhány harcias asszony igyekezett kituszkolni a férfit a templomból, a tiszt viszont rávetette magát szentünkre. A nők erre sikoltoztak, Lajos atya pedig kétségbeesve kiáltotta: „segítsetek asszonyok!” Erre a tiszt is odaszólt katonáinak: segítsetek férfiak! No lett is nagy „kavalkád”, de végül a katonák kivonultak a templomból, így Grignon atya a kaput belülről bezárhatta, majd halálsápadtan visszament a szószékre.