161. A világ elfordul Istentől. Mi viszont vonjuk Istent önmagunk mélyébe, és helyezzük magunkat Isten közelébe. A szeretet pótolja alkalmatlanságunkat a meghittség pótolja a feledékenységet!
162. Az élet „Isten nélkül”, előre megkezdett kárhozat!
163. Angliai Erzsébet 30 évi uralkodásért, felajánlotta az örökkévalóságot. A magunk üdvösségét, olykor nem adjuk-e el sokkal kevesebbért?!↓
164. Fel tudjuk-e fogni a szó rettenetes jelentését: kárhozat? Örök szenvedés, folytonos gyötrelem, az elveszettség állandó tudata!↓
165. Csak egy dolog számít valóban: az örök életű lélek, a benne rejlő természetfölötti kincsekkel.
166. Mert minden lehetetlen nehéz, de nem minden nehéz lehetetlen! (Szent Ágoston)
167. Egy őszinte lélek vallomása: „Mindig akkor jön meg az eszem, amikor már késő! Sietve elkövetem az ostobaságot, aztán, máris bánkódom rajta. Vágyakozom egy kis örömre, melyről tudva tudom, hogy nem lenne szabad! Aztán..., csak undor és szomorúság fog el... Legszívesebben meghalnék!” – Íme az élvezet, a kísértés pillanatában és utána! (És ezért a semmiségért adunk oda mindent...!?)↓
168. Ami bűnre visz, az nem a dolgokban lévő rossz, hanem azok a látszati „jók”, amit a hamis nézőpont mutat róluk. A „javak”, amit ebből a szemszögből látunk, nem mások, mint csalétkek a csapdában. ↓
169. A rossz választása, lerombolja a szabadságot. ↓
170. Csak Isten akarata csalatkozhatatlan. Minden más szabadság hibázhat, megcsalhatja magát a hamis választással. Minden igazi szabadság Isten természetfölötti ajándéka. (vö TI 91-92)↓
171. A szabadság legegyszerűbben így határozható meg: képesség Isten akaratának teljesítésére. Annak ellenére, hogy az isteni akarattal való szemben állás nem szabadság, mégis lehetnek a bűnnel együtt járó javak, pl. a testiség bűnében a pillanatnyi gyönyörérzet. A rossz, nem az élvezet létében van – az ugyanis jó –, hiszen Isten akarata még akkor is, ha valaki nem Isten akarata szerint él velük. Ezáltal válnak rosszakká, a lélek kárára! És mert rossz az akarat irányulása, nem érheti el a célját sem. Ezért nincs semmi bűnben boldogság! Ha ugyanis úgy élveznék a gyönyört, ahogyan azt Isten az ő boldogságukra akarta, Isten akaratából övék maradna és követné őket életükben. (vö TI 92-93)↓
172. Ne akarjunk megpihenni semmi gyönyörben, mert nem az élvezetekért vagyunk teremtve! Teremtésünk célja a szellemi öröm. Ha nem ismerjük a különbséget a testi gyönyör és a szellemi öröm között, akkor létünk valójában még nem élet! (vö TI 130)↓
173. A gyönyör, néha az öröm halála! Ezért, aki már megízlelte az igazi örömöt, gyanakszik a gyönyörre. (vö TI 131)
