41. A hittől nem várhatjuk, hogy bizonyosságot ad az észnek, a hit csupán a kinyilatkoztatása alapján elfogadtatja a szerető Isten létét. (vö TI 58) ↓
42. Végeredményben a hit az egyetlen kulcs a világmindenséghez. Az ember létének végső értelme és a válasz azokra a kérdésekre, amelyektől boldogságunk függ. (TI 59) ↓
43. Helyesen jegyezte meg valaki: „A keresztényeknél az hiányzik, hogy nem gondolnak arra amit hisznek.”↓
44. Bizony csekély dolog az, ha alig különbözünk a tisztességes pogányoktól. ↓
45. A hit szerinti élet abban áll, hogy mindent Istenben látunk és Istent látjuk mindenben. ↓
46. Mennyi helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán mégis gondolhatnánk olykor a „mindenre” is! ↓
47. Mily különös ellentmondás: a földi életben soha, vagy csak keveset gondolunk arra, amire az örökkévalóságban gondolni fogunk.
48. A gondolatok hatalmas áradata folyik át elménken. Ám, mi ne vessük bele magunkat ebbe az áradatba!
49. Aki az evangéliumi tökéletesség állapotára törekszik, annak a világtól el kell vonulnia; külsőleg az Istentől neki adott hivatás mértéke szerint, belsőleg teljesen. (XII. Piusz pápa)
50. Krisztus Urunk Alacoque Szent Margittól legelőször is azt kérte, készítsen benső magányt szívében, hogy Szent Szíve kinyilatkoztathassa magát neki.
51. A hitélet, nem a hitismeretek gyarapítása, hanem a belemélyülés.
52. Hitünk dogmáit ne csak elfogadjuk, de higgyük is!
53. Soha ne elégedjünk meg a kép látványával, hanem nézzünk a vászon mögé is! Vagyis, mindig tekintsünk a szavak mögé, mert elrejthetik előlünk a valóságot.
54. A 'jogos' felháborodást soha ne forgasd hosszasan bensődben, mert gyűlöletté kövülhet a lelkedben! (Szerk)
55. A bűnbocsánat (gyónás) több mint a teremtés. Nagyobb hatalmat kíván Istentől az, hogy egy már létező vétket semmissé tegyen, mint az, hogy semmiből valami létezőt teremtsen.
56. Mivel a mi lényegünk „odabenn” van, a felfedezésre váró világ nemhogy nincs messze, de nagyon is közel van!
57. Az élet arra tanít, hogy senki sem talál vigaszra, ha mást nem vigasztal. Semmit sem kapunk, ha nem adunk. Az igazi ajándékot, csak az Isten adhatja, mert emberek között csupán csere történik! (G. Bernanos)
58. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követni kezdjük Őt, az emberek megszentelésére irányuló buzgólkodásában. Jézus minden embert szeretet, még a legelvetemültebb bűnöst is. Ez a felismerés sokakat meghatott, sokakban ébresztett papi vagy szerzetesi hivatást, sokakat indított a lelkek megmentéséért vívott csatába.(ÜF 106)
