11. A belső béke titka a függetlenség. Aki fölött akaratának zavaros és váltakozó vágyai uralkodnak, annak számára lehetetlen az összeszedettség, még akkor is, ha ezen vágyak a lelki élet jó dolgaira irányulnak. (vö TI 97)
12. Hány és hány ember számára Isten, csak öt betű!
13. Ha készséggel felhasználjuk a lelki elmélyülésre kínálkozó alkalmakat, lassacskán szokásunkká válhat, hogy önkéntelenül is elmélkedést végezzünk.
14. A lélek néha a másik lélek mélységeit kívánja felkutatni. Saját lelkével azonban, mily ritkán teszi meg!
15. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk, hogy szeretjük Őt. Istent pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarátunk vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk. (vö. ÚK 1033)
16. Vannak, akik abban az órában tanulnak meg igazán imádkozni és szeretni, amelyben az imádság számukra lehetetlenné vált és szívük kővé dermedt. (vö TI 106) ↓
17. Mindezen körülmények között az imádkozás lényege az imádkozni akarás. Egyetlen ami számít, az a vágy, hogy Istennel kapcsolatot teremtsünk, átadjuk magunkat az Ő akaratának. (vö TI 108)
18. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk” – állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és új öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)
19. Nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. Ugyanis, a bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért. (ÉHÖ)
20. Senkinek sincs meg az amit szeretne, minthogy az igaz nem elégül ki az igazsággal, az élvhajhász az élvezettel, az újdonságra vágyó az újdonsággal, a hiú törtető a dicsőséggel. (Szent Bernát)
21. Miért nem szeret engem senki? – kérdezik sokan, holott épp az 'igényeskedésük' riaszt el mindenkit.
22. Ne időzz a rossz vagy bántó gondolatoknál, ha mégoly igazak és érdekesek is! Mert ami hosszasan kitölti gondolatvilágodat, hamarosan eltölti a lelkedet és megkeményíti a szívedet is!
23. Az, hogy egy negatív eset igaz, vagy érintett vagy, attól még ne rágódj rajta és ne méltatlankodj, mert lehet hogy az egész, más célból se valóság, minthogy feldúlja a lelked, és elterelje a figyelmedet!
24. Az ördög nem fél attól sem, hogy Isten akaratára hivatkozzon, ha azt a maga hasznára teheti. (TI 48)
25. Csak kevesek, akik a világ és önmaguk fölött képesek uralkodni, tudják megszerezni azt az egyedülálló kincset, hogy kívülállóként lássák, miként tűnnek el a látszatok; emberek és dolgok. De észlelik azt is, amikor a lényeges – ha harcok közepette is –, de győzedelmeskedik! E kevesek közül valók vagyunk-e mi is?
