Tisztes távolból vagy bensőségben Istennel? „Fiam... légy figyelmes szívedben.” (Sir 16,25)
.jpg)
1. Az Istent nem ismerő emberek, kiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az a személyiség akinek gondolják magukat, csak egy rossz álom részese, s már csak a halál az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életpályájukat és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)! (Szerk)
2. Egy szkeptikus hencegése: „Kicsiként és nagyként, ifjúként és öregként, soha nem törekedtem a benső önismeretre, melyet a gyötrő gondok és a lelkiismeretfurdalás forrásának tekintettem... Nézetem szerint, a bölcsesség két első parancsa: 'soha ne lelkizz és felejtsd el a tabukat!' Ebből következően tehát, mindig szabadon és önfeledten tudtam magamat szórakoztatni. Ez volt az én egész életművészetem.” – Ó igen! Ezzel szemben, de más is a keresztény szabály: Tartsunk mindenkor lelkitükröt önmagunk elé! Elmélyülten kutakodjunk bensőnk rejtekeiben! – Bizonyára még magunk számára is van felfedezni valónk!
3. Hányan élnek ápolt, mutatós testben, miközben lelkileg már réges-rég halottak!
4. A környezet, a nevelés, a lelki sajátosságok sokszor nehézzé, vagy lehetetlenné teszik, hogy megsejtsük a Végtelen Istenre irányuló meggyőző erőt. Az általános tapasztalat arra utal; hogy először a HITBEN kell kapcsolatot teremteni Istennel, és csak azután kereshetjük az értelem bizonyítékait! (H 66)
5. Nemcsak Istenben kell keresni azonosságunkat, hanem másokban is. Sohasem fedezhetjük fel magunkat, ha elszigetelődünk másoktól. (vö TI 29)
6. A legtöbben sajnos, sohasem használják fel az adódó alkalmakat elkülönülésre, elmélyedésre. Olyanok mint az érc, mely sohasem akar földrétegéből kiválni.
7. Ha azt mondjuk valakinek, hogy szálljon magába, az olyan képet vág, mintha azt kértük volna, hogy ismeretlen vizek felé szálljon hajóra. – Sajnos, sokaknál az önmagukba térés, valóban nagy utazás volna!
8. Csak akkor találhatjuk meg a benső magányt, ha tudatos erőfeszítéssel megszabadítjuk magunkat minden olyan vágytól, gondtól, érdeklődéstől, amely ideiglenes és evilági létünkre vonatkozik. (vö TI 45)
9. Az emberek sietnek a népszerűek utánzásával megdicsőülni és lusták valami újat kitalálni. (vö TI 49)
10. Az összeszedettség passzív erény, de kíséreljük meg!
