Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
Kedves Olvasó, aki e szerény füzetet kezedben tartod máris megteheted, hogy némi összeszedettséggel, elmélkedj egy negyedórácskát a Csodálatos Titokról, a megszentelő kegyelem által lelkünkben élő és lakó Istenről, melynek lehetséges élménye meghatározhatja nem csak benső lelki életed, de egész életviteled!
Ne legyünk tehát restek, mert meg vagyunk híva! Nyissuk fel gyakran ezt, vagy „Az Istenanya követése” c. kisírkánkat és elidőzve bennük, hagyjuk magunkat megihletni! Ám, ha efféle olvasmányokra újból és újból csak legyintünk, sajnos végleg elragadhat bennünket a világ szelleme és más célunk se marad, mint hangyaként időleges bolyt építeni, holott az életszentség örökké tartó épületét kellett volna létrehoznunk életünkben. Mekkora süllyedés! Bizony illő és üdvös lenne, hogy rendszerint komolyabb elmélyülések, tisztább és nemesebb eszmények hassák át gondolatainkat, életünket és hevítsék át a lelkünket.
Bízunk benne, hogy akár kiolvasva, akár egy számot „húzva” 366-ig vagy itt-ott felnyitva, valamelyik gondolat üdvös megrázkódtatást okoz az Olvasóban. Létre jöhet az a jelenség amelyről beszéltünk; a látható dolgok áthatolhatatlan falán egyszerre rés támad és a lélek bensejében – ahol Ő vár –, egy ragyogó pillanatig látható lesz a Láthatatlan, s a felismerés örömében mi is elmondhatjuk a tanítványokkal: „lángolt a szívünk” (Lk 24.32)! Tiszteljük tehát ezt a percet, mely a lélekváltozás titkát rejtheti magában. Hajtsuk össze akkor nyugodtan e 'kisírkát', mert már csak zavarna minket, függönyt vonna az észrevett isteni Vendég és a lelkünk közé! Zárkózzunk el a világtól, mely köröttünk zajong, és ha a „bensőséges lelki élet” természetfölötti pillanatai tovább is tartanak lelkünkben, annál jobb! Ez annak a jele, hogy a lélek szabad szárnyalásával felviláglott számunkra a természetfelettiség tiszta szép élménye! Ezen ihletett pillanatok azok, amikor rásejthetünk, hogy az isteni Mester valamit cselekedni akar velünk az Ő dicsőségére és a mi lelkünk javára...
Ajánljuk tehát e könyvecskét a hivatást keresőknek, a válaszúton lévőknek és a benső lelki életre vágyóknak. /A szerkesztő/ (folyt.)
