Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! „Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hal meg, mert egy életen át soha fel nem ébredt!” (Joubert)
Ez a 'soha fel nem ébredés' – a lét céljára való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszolt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A hírközlő eszközök pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, s az erre fogékony ember benső személyiségtudata, hite és lelki kultúráltsága, sorvadásnak indul. Az igazságot és a fontosat nem hallgatja meg, de a meséket elfogadja (2Tim 4,4). Márpedig, hogy mi az igazán fontos? Ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi hozzá adatik! És ez az „ország” bennünk van, csak legyünk figyelmesek szívünkben! „Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságtokat. Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,16-17) A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznénk; – miért e lázas igyekezet, mi lesz a lényegessel, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura egy választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan, eleve rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy így-úgy megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik 'lehetőség' a legeslegfontosabb: a rövid- vagy a hosszútávú? Az ami csak a testnek jó, vagy ami a léleknek is? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
A mai világ mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek; „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!” – mondanák.
Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, 
olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rád bízottakért is! Ám maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). Ó, hányszor szólított és kopogtatott csendben a te szíveden is az Úr? És te felismerted? (folyt.)
