A Mindenkor Segítő
Mára már sokan felismerték – vagy felismerhették volna –, hogy a "végidősnek" tekinthető küzdelmes harcban, hűséges és hathatós segítőnk Isten Szentséges Anyja, aki "a kegyelem rendjében az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezéstől kezdve, a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott, és hűséges marad egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennyben létekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek között forognak és szorongatások érik őket, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek. Természetesen ezeket úgy kell érteni, hogy ne csökkentsék Krisztus, az egyetlen Közvetítő méltóságát és hatóerejét, és ahhoz semmit hozzá ne adjanak." (vö LG 62)
Ezzel szemben, úgy a protestáns felekezetek, mint a "felvilágosodás" követői, szinte rettegnek az Istenanya nevének puszta említése esetén is, holott a Mária-tisztelet alapja éppen az, ahogy a Szentháromság is a legnagyobb tisztelettel köszöntötte: Üdvözlégy Mária malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldottabb vagy minden asszonynál! (Lk 1,27-31) – Akkor mi hogyan tekinthetnénk rá csupán egyként a sok közül? – Hiszen igazak az Apostol szavai, miszerint egyetlen közvetítőnk van: »egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságdíjul adta magát mindenkiért (1Tim 2,5-6). Mária anyai feladata ugyanis semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre az üdvösség rendjében nem a dolog belső természetéből, hanem az isteni tetszésből ered és Krisztus túláradó érdemeiből fakad, Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti; a hívőknek Krisztussal való egyesülését pedig egyáltalán nem akadályozza, hanem éppen előmozdítja.« (LG 60)
(folyt.)