A Szűzanyának szenteljük magunkat
1707. szeptembere volt és már megint nyakukon az ősz. Mindhárman azon voltak, hogy mihamarabb rendbe hozzák a Szent Lázár kápolnát a házikóval és teleljenek ott, hiszen a közelben még forrás is van. A gondolat egyezett Lajos atya indíttatásaival, mert minden nagy nehézség és kudarc után a magányban keresett menedéket. Most ráadásul a két testvérért is felelősséget érzett, de ez nem kedvetlenítette el. Valahogy ráragadt a két fiú példás lelkesedése. Útnak is indultak szülővárosa felé.
Szinte hetek alatt elkészültek az alapvető „állagmegóvások”. A két legény keze alatt égett a munka. Annak ellenére, hogy Grignon atya kemény böjtöket kényszerített magára, mindenből alaposan kivette részét. Most aztán érvényesíthette művészi hajlamait is, hiszen nem csak rendbehozta az ott talált „Holdon álló Szüzanya” szobrot, melyet a Bölcsesség Úrnőjének nevezett el, hanem fából faragott egy gyönyörű nagy Korpuszt is kereszttel, mely a szentély ékessége lett. Fa volt bőven, így a kápolna külső fala mellett, köröskörül térdeplőket létesítettek. Hálaadásul, szentünk így imádkozott:
„Legédesebb Anyám! Kérlek, sok jó származzék erről a kis kegyhelyről. A legdrágább kegyelmeidet add azoknak, akik ide zarándokolnak a Te tiszteletedre, ó Bölcsesség kegyes Úrnője! Amen.”
Nem maradtak el a zarándokok sem, jöttek még télen is. A jó asszonyok hozták a temérdek élelmet és ruhaneműt, hogy a „szent remeték” meg ne fagyjanak! Szentünk pedig evangelizált szinte éjszakába menően! Grignon atya szívvel-lélekkel beszélt a Szűzanyának való felajánlottságról és rövid imákat tanított hallgatóinak: „Ó, legédesebb Jézusom, egészen a tiéd vagyok legszentebb Édesanyád által!”
Hangsúlyozta tanításában: ha teljesen a Szűzanyának szenteljük magunkat, méltányos, hogy mint szolgái, vagy rabszolgái, mindent Érte és Vele tegyünk! Ez persze nem jelentheti azt, hogy az Istenanyát tekintenénk életünk és cselekedeteink végső céljának, hiszen a mi végcélunk egyedül Jézus Krisztus – csupán, Ő a legkönnyebb út, hogy Hozzá juthassunk! Mint jó szolgáknak, vagy rabszolgáknak nem szabad tétlenül maradnunk, hanem Mária oltalmába és a segítségébe vetett bizalommal kell nagy dolgokra vállalkoznunk, apostolkodnunk, és mentenünk a lelkeket!
Erélyesen kell fellépnünk azokkal szemben akik Szent Fiát megbántják (pl. a káromkodással). Védelmezzük Édes Szűzanyánkat, hogy az emberek ne bántsák meg Őt, és törekednünk kell, hogy szolgálatára minden lelket megnyerjünk. Jutalmunk pedig az, hogy a Szűzanya által felbonthatatlan kapcsolatban egyesülhetünk Jézussal, az időben és az Örökkévalóságban…!