A 4/2011számú "Szeressétek egymást"
Katolikus Magazin, netes felületén lévő cikk nyomán!
(Képek az inetrenetről!)
Ez a történet Hermann Cohen (1820–1871), zsidó származású, híres zongoraművész megtéréséről szól. Cohen a párizsi felső tízezerhez tartozott a romantika korában; csodált, elismert és híres virtuóz volt, aki kezdetben néhány évet dorbézolással és a szeszélyei kielégítésével töltött. Liszt Ferenccel barátkozott, George Sanddal találkozgatott.
Az új élet
Elérkezett a várva várt pillanat. A kilenc napig tartó, csendben és magányban végzett lelkigyakorlat után 1847. augusztus 28-án a „reszkető, de mégis határozott” Hermann felvette a Keresztség Szentségét, és az Ágoston Mária Henrik nevet választotta magának. Védőszentjének a Boldogságos Szűzanyát választotta, hiszen az ő ünnepére kellett biztosítania a zenei hátteret, aminek köszönhetően eljutott a katolikus templomba. Ugyanilyen gondosan választotta ki a keresztség felvételének az időpontját is: azt a napot, amikor az egyház megemlékezik Szent Ágostonról, a nagy konvertitáról.
A Cohen környezetében élők azonnal felfigyeltek az addig oly könnyelmű ember életében végbement jelentős változásra. Már nem volt az a kicsapongó világfi, a pazarló férfi, a társasági élet csodált alakja, az elismert virtuóz, akinek mindenféle szeszélyei voltak. Hermann a legszívesebben elmenekült volna a világ elől, kolostorba szeretett volna vonulni. Ez azonban teljesen lehetetlen volt, elsősorban a hatalmas adósságai miatt. Több mint két éven keresztül koncertezett, hogy rendezni tudja régi adósságait. Közben a Szűz Mária iránti tisztelete egyre nőtt, és kezdte megérteni az apostolság fontosságát is. Egyre gyakrabban vetették a szemére, hogy túlságosan sokat beszél a vallási dolgokról: „A hölgyek azért keseregtek, merthogy a vallásosság miatt elvesztem a világi élet számára. Végül pedig kinevettek!”
A családját, mely semmiről sem tudott, névtelen levelekkel kezdték zaklatni, melyekben azt állították, hogy Hermann Cohen csak azért lett katolikus, mert így egy nagyon jól jövedelmező zenetanári álláshoz jutott egy katolikus iskolában.
Hermann folyamatosan készült az Istennel való további nagy találkozásokra: elsőáldozó lett, majd felvette a Bérmálás Szentségét. Gyakran imádkozott a Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztus előtt.
A szentségimádáshoz kapcsolódik egy nagyon fontos esemény: Hermann felettébb igazságtalannak tartotta, mikor egyik este megkérték, hogy férfi lévén hagyja el a kápolnát, mert ott az éjszakai adorációra csakis nők maradhatnak. Ezért bizonyos idő múlva megalapította azon a férfiak a közösségét, akik éjszakai virrasztást vállaltak az Eucharisztiában jelen levő Üdvözítő előtt. Természetesen megszerezte az egyházi elöljáróktól az ehhez szükséges beleegyezést is. De elhatározásaiban, még tovább ment. Szűz Mária oltára előtt esküt tett, hogy papi szolgálatra szenteli az életét – egész pontosan karmelita szerzetes lesz. (folyt.) (Képünkön: Ágoston Mária Henrik OCD testvér)
