A gonosz elleni fegyver: a rózsafüzér!
„Amikor Szent Domonkos Carcassone városa közelében a szentolvasóról prédikált, elévezettek egy ördögtől megszállott albigenzes eretneket. A szent, nagy tömeg jelenlétében az ördögűzés imáit kezdte felette mondani s a sokaság, – mely korabeli becslések szerint – meghaladta a tizenkétezret, kimeredő szemekkel figyelt.
Szent Domonkos arra kényszerítette a szerencsétlent megszálló démonokat, hogy néhány dolgot kinyilvánítsanak magukról. Az eretnek száján keresztül a következőket mondták el: Ők azért vannak tizenötezren jelen ennek az embernek testében, mert ő a rózsafüzér ellen gyűlöletesen prédikált, s tizenöt titkát kigúnyolta. Dühös morgások közepette, kinyilvánították továbbá: hogy Domonkos a szentolvasójával az egész poklot rettegésben tartja, mert a rózsafüzér ájtatosságokkal elhalássza előlük a lelkeket.
Ekkor Szent Domonkos rózsafüzérét a megszállott nyakára tette és tovább kérdezte az ördögöket: A mennyország melyik szentjétől félnek legjobban a pokolban, és a szentek közül kit kell a legforróbban tisztelniük és szeretniük az embereknek?
A démonok erre a kérdésre olyan irtóztató hangzavarba törtek ki, hogy a hallgatóság nagy része ijedtében a földre zuhant. A gonosz lelkek üvöltözve jajgattak, hogy ne kelljen erre a kérdésre felelniök. Az albigenzes ajka által azt ordították nyüszítve, hogy mit kínzol bennünket ezzel a kérdéssel, mikor neked az angyalok is megmondják ha akarod. Különben is hazugok vagyunk, ne akard tehát tőlünk hallani! Ó, ti nyomorultak – mondta Szent Domonkos és térdreborulva így imádkozott: – Bölcsesség Anyja, nem magamért, hanem a körülállók bizonyságára kérlek, kényszerítsd őket, hogy nyilatkozzanak! Alig fejezte be imáját, jelenése támadt. A felhőkön túlról leereszkedett az Égi Királynő, angyali seregektől kísérve. (Grignon atya közben felfelé mutatott, s a feszült hallgatóság egyként fordult az ég felé, mely a naplemente titokzatos bíborában ragyogott). Az Istenanya, aranypálcát tartott a kezében és ráparancsolt a gonosz légióra: – Feleljetek szolgámnak, Domonkosnak a kérdéseire!
Éktelen jajveszékelésbe törtek ki az ördögök s rekedten nyüszítve kiabálták: Ó ellenséges Királynő! Te vagy a mi romlásunk és megszégyenülésünk! Miért szállottál le az égből, csak hogy gyötörj mindannyiunkat? Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy Te vagy a Bűnösök Hatalmas Pártfogója aki megmented őket az Örök Kárhozattól! Te vagy a legbiztosabb Út az Ég felé, Teelőtted kényszerülünk akaratunk ellenére is megvallani az igazságot az egész világ előtt! Jaj nekünk, és százszor jaj a sötétség fejedelmének; a mi Vezérünknek! – Halljátok hát keresztények: – Krisztus Anyja oly hatalmas, hogy megakadályozhatja szolgáinak a pokolba való jutását. Mint a Nap a sötétséget, úgy oszlatja szét Ő támadásaink és cselszövéseink homályát. Ő az, aki felfedi gonoszságainkat, ármányaink hálóit szétszabdalja és kísértéseink özönét teszi ártalmatlanná. Legyőzötten valljuk, hogy senki sem pusztulhat el aki állhatatosan kitart szolgálatában. Egyetlen sóhaja amit a legszentebb Szentháromságnak felajánl, felülmúlja és túlszárnyalja valamennyi szent összes imáit, vágyait és kívánságát. Mi jobban rettegünk Tőle, mint az összes szenttől együttvéve!
Szörnyű, de még azok a lelkek is kimenekülnek biztos karmaink közül – jogaink ellenére –, akik csupán haláluk óráján hívják segítségül, mert Ő a Nagy Közbenjáró Istennél! Ha Ő nem szegült volna szembe velünk, és nem akadályozná mesterkedéseinket, akkor már az egész Egyházat leromboltuk és kiirtottuk volna, mert a híveket és hierarchiáját tévedésekbe és a teljes hitetlenségbe rántottuk volna!
Erőtől és hatalomtól legyőzetve megvalljuk ezenfelül, hogy aki állhatatosan kitart a szentolvasóimádságban, SENKI el nem kárhozik! Mert Ő még legvétkesebb szolgáinak is tökéletes bánatot esd ki, mely révén könnyen elnyerik bűneik bocsánatát!
Ezután Szent Domonkos az egész sokasággal együtt lassan és ájtatosan elimádkozta a rózsafüzért, s minden üdvözlégynél az ördögök nagy tömege hagyta el a szerencsétlen ember testét. Miután a tévtanító teljesen megszabadult, a Legszentebb Szűzanya áldását adta rá, és az egész népre. A csoda láttára a „volt prédikátor” és eretnektársainak nagy része megtért, sőt, beiratkoztak a Rózsafüzér Társulatba.” – fejezte be történetét Grignon atya. Majd végignézve a tömegen, hozzátette:
Testvéreim! Jézus Krisztus a Szentségeket azért adta nekünk, hogy képesek legyünk megvédeni magunkat az ördög ármánykodásaitól – mert tudjátok meg – az ember önmagától erre nem lenne képes! Ezért kaptuk a Bűnbocsánat Szentségét, hogy ha kell, mindannyiszor megújult lélekkel vehessük fel a harcot a Sötétség Fejedelmével! Üdvözítőnk a Kereszten, ezért adta nekünk Édesanyját, hogy Ő legyen Kegyelmi Közvetítőnk, kinek anyai szívéhez még méltatlanságunkban is fordulhassunk kegyelemért! Bizonyos, hogy az előbbi eretnek is – mint oly sokan –, kezdetben csak „kisebb” bűneivel távolodott el az Egyháztól, ám megoldást már a protestantizmusban keresett, elfordulva Máriától. Megtagadta a Szentgyónást, a Szentáldozást és végül Isten kegyelme nélkül maradt, ezáltal kiszolgáltatva és rabszolgájává téve magát azoknak a démoni erőknek, melyektől Jézus Krisztus, Isten Fia kínszenvedése és kereszthalála által mentette meg az emberiséget! – fejezte be, majd hosszas csöndet hagyott beszéde után mert látta, hogy hallgatósága könnyekig meg van rendülve. Maga is meghatottan ment a gyóntatáshoz előkészített alkalmi térdeplőhöz, mely mellett egész éjjel gyóntatott.
