Az értelem megvilágosulása és a szív lángolása
A Szeretetláng kegyelmi hatása alatt azt a benső átalakulást, felismerést és többlet buzgóságot értjük, melyet az emmauszi tanítványok éltek meg. „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket az asztalnál, a „kenyértörés” egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol”. (Mane nobiscum Domine, II. János Pál pápa apostoli levele a püspököknek, a papságnak és a híveknek, 14)
„Hát nem lángolt a szívünk – mondták – amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” (Lk 24.32) Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni. Mivel későre járt marasztalták Őt, de csak a kenyértörésben ismerték fel a feltámadott Üdvözítőt, Ő azonban eltűnt szemük elől. Habár a "nap már lement", e két fáradt tanítvány, nekibuzdulva a lelkesedéstől, nyomban visszagyalogolt (13 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! – Nos –, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből!
Ez az a 'benső tűz', 'lángolás', a szívek mélyén végbemenő, késztető csoda, amely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen!” Márk különös kijelentése talán erre utal: „Mindenkit tűzzel sóznak meg.” (9,49)
Vagy ekként értelmezhetjük-e az Efezusi levél sorait? „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket... (1,18) hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” (3,16-19) Montforti Grignon Szent Lajos így fogalmazza ezt meg: "A Fiúisten nap mint nap ki akarja magát alakítani tagjaiban és bennük, mintegy testet akar ölteni édesanyja által." (TMT 31) A Lelki Naplóban a Szűzanya szintén jézusi lelkületről beszél, így határozva meg Szíve benső tüzét: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107) Szintén Grignon okfejtései nyomán fogalmazódik meg a kérdés, nem lehetséges-e, hogy Mária Szíve Szeretetlángja által, vagy egyenesen a Szeretetlángban, Jézus Krisztus második eljövetelét sejthetjük? Szentünk ugyanis a Szentlélek sugallatára ezt írja: "Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Ő általa kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Ugyanis az üdvözítés csodálatos rendje azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. (TMT 1) Mivel Szűz Mária az út, melyen Jézus Krisztus először jött el hozzánk, második eljövetelénél is annak kell lennie, jóllehet más módon. (uo. 50/d) Nos, ez a "más módon", ez gyanúnk oka, hiszen ismétlem: Mária Szíve Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! (I/107) "És ha az én szeretetreméltó Jézusom, dicsőségében másodszor lejön a földre, hogy itt uralkodjék, (ami bizonyos) nem fog más utat választani, mint a fenséges Szűz Máriát, aki által oly biztosan és tökéletesen jött el először. A különbség első és utolsó eljövetele között abban fog állni, hogy az első titokzatos és rejtett volt, a második ellenben dicsőséges és nyilvános lesz; eljövetelének azonban mindkét neme tökéletes, mert mindkettő Szűz Mária által történik. Ó, nagy titok ez, amit meg nem értünk. Hallgasson itt el minden beszéd!" (TMT 158) A képen az emmauszi Tanítványok..jpg)
