Ha Isten irgalma engedi
Rejtett élete nem tartott örökké. Egészen véletlenül összetalálkozott az őt szentelő Bazan de Flamanville (1) püspökkel, aki igen szívélyesen kikérdezte sorsa felül. Grignon atya bár nem panaszkodott, a püspök szinte belelátott az életébe; „Fiam, te rengeteget szenvedtél!” – mondta, majd hozzátette: azt hiszem bemutatlak Antoine de Noailles (2) bíboros érseknek, hátha tud valami munkát adni.
Lajos atya legnagyobb csodálkozására, Párizs híres érseke valóban igénybe vette szolgálatát, meglepő és megtisztelő feladatot bízott rá. A Mont Valerien-i remeték között kellett hívatáserősítő lelkigyakorlatot 
tartania, mivel gőg és békétlenség tört ki köztük. Félő volt, hogy botrányba fullad a szerzetesi közösség.
Grignon Lajos atya tehát beköltözött a kolostorba és lelkigyakorlatot tartott a remetéknek. Velük kelt, velük imádkozott, böjtölt és dolgozott. Elmélkedésének témájában először a Boldogságos Szép Szűzanya áhítatos megszólításait vette sorra a Lorettói Litániából, különösen sokat időzve a Bölcsesség Széke elnevezésnél. Ezt követően az egész közösséggel kiment a hegyoldali Kálváriához és rámutatott a keresztre: „az Örök Bölcsesség, aki egy olyan 
tárgyat szemelt ki végtelen dicsősége jeléül, mely a zsidóknak botrány, a pogányoknak balgaság, de nekünk az üdvösség záloga, mert soha nincs kereszt Jézus nélkül, és Jézus kereszt nélkül! Örüljetek ezért és örvendezzetek, ha Isten részt enged nektek valamely keresztből, mert a legnagyobb jó jutott nektek ezzel, mely a mennyben és magában Istenben van, anélkül, hogy észrevennétek. A kereszt érdeme olyan nagy, hogy ha a mennyei szenteknek lehetne egy kívánságuk, úgy visszatérnének a földre, hogy hordozzák a keresztet. De tévedésbe ne essetek, nem elég csupán szenvedni, mert az ördögnek és a világnak is megvannak a maga mártírjai! Úgy kell szenvednünk és a keresztet hordoznunk, hogy Jézus Krisztus lábnyomait járjuk: ’Kövess engem!’ Ám szándékosan ne szerezzetek magatoknak keresztet és szenvedést, mint ahogy rosszat sem kell tennünk azért, hogy részesedhessünk a bűnbocsánatban! Kell kérnünk a kereszt bölcsességét, mert az igazságot a legédesebb tapasztalat által megerősíti, s a hit fényében a legrejtettebb titkokat engedi meglátni. Vigyázzatok, nehogy azt képzeljétek be magatoknak – mint a büszke, gőgös álszentek –, hogyha keresztetek nagy, ez Isten iránti hűségtek bizonyítéka, valójában inkább bűneitek szeretetteljes büntetése! Biztosak lehettek abban, hogy Isten – küldjön bár mégoly sok keresztet és megaláztatást is –, végtelenül jobban kímél benneteket, bűneitek számához és nagyságához képest, melyeket Isten szentségének fényében kell szemlélnetek! Mérlegeljétek csak bűneitek, hiányosságaitok nagyságát és súlyát, mindezt a vétkeitek miatt fájdalomtól roskadozó és a kereszten haldokló Istenetekre tekintve, szem előtt tartva az örök poklot, melyet ezerszer kiérdemeltetek!
Használjatok fel mindent, s egy darabkát se veszítsetek el az igazi keresztből, legyen az akár csak egy szúnyogcsípés is, vagy valami kellemetlenség a szomszéd részéről! Egy kis lenézésből származó sértés, filléres veszteség, egy kis lelki nyugtalanság, egy kis kényelmetlenség, fájdalom stb. Húzzatok hasznot mindenből mint a kereskedő, aki fillérről-fillérre gazdagodik.
Ha Isten irgalma megengedi, hogy válassz magadnak a keresztek közül, mindig a kicsit, de rejtettet válaszd, semmint a látványos nagyot! A kis kereszteket tedd még hasznosabbakká, mint a nagyokat, Isten ugyanis nem annyira a szenvedések nagyságát nézi, mint azt, ahogy szenvedünk!
Sokat szenvedni, de rosszul (felajánlás nélkül), annyit jelent, mint kárhozottként szenvedni. Sokat és bátran szenvedni, de rossz ügyért annyi, mint a Sátán mártírjaként szenvedni. Keveset, vagy sokat, de Istenért szenvedni, annyit tesz mint SZENTKÉNT szenvedni!
A legkisebb benneteket ért kellemetlenség esetén is mondjátok: – Áldott legyen az Isten! – és ajánljátok magatokat Isten irgalmába!”
