Gyermekkor 3
Az elvonultságra hajlamos, visszahúzódó gyermeket szülei gyakran hónapokra sőt, egész évre is elküldték a család dajkájához, Andrea mamához La Bacheliere-ba, ahol igen erős katolikus légkörben nevelkedett.
Lajos, a Saint Nicole egyházközség iskolájában kezdte el tanulmányait. Élénk képzeletű, szorgalmas, jó emlékező, beszéd és manuális készséggel megáldott diák, ráadásul ügyes fafaragó és rajzoló volt. Társai közül hamar kitűnt vallásos érdeklődésével is.
Kisebb testvéreit szívesen tanította az imádságra és a hittanra. Különösen vonzódott egyik húgocsájához, Guyonne Jeannehoz (aki később Louise nővérként, szentség hírében halt meg a Rambersvillersi Örökimádó apácáknál). A gondos fivér így okítgatta lánytestvéreit: „Húgocskáim! Legyetek mindig takarosak és tiszták, szeressétek a jó Istent, és mindenki szeretni fog benneteket!” Ha a kisebbek vonakodtak a közös imától, Lajos apró ajándékokkal csalogatta őket a folytatásra, mindig sikerrel. A 18 gyermek közül, sajnos csak nyolc élte meg a felnőtt kort, ezek közül hárman lettek papok, ketten pedig szerzetesnők. (Másik húga Sylvie, a Fontevraulti bencés zárdában tett örökfogadalmat. A két fivér közül Gabriel világi, Joseph pedig dominikánus pap lett.).jpg)
Szent Lajos nem csak kitűnt bensőséges vallásosságával, lángoló Mária-tiszteletével, de ez szinte már a bölcsőben meglátszott rajta. Valami utánozhatatlan ártatlanság, buzgóság és önzetlenség jellemezték, mely erényeit később is hősies fokon gyakorolta. Egyedül Istent kereste mindenben. Legnagyobb gyönyörűsége az imádságban telt, és lefekvés után is órákig folytatta. Pirkadatkor kelt, hogy elvégezze a teljes rózsafüzért. Szentes viselkedése a széles családnak is feltűnt. Pap, anyai nagybátyja szerint, Lajos egyenes irtózott a bűntől és olyannyira hajlott az erényes viselkedésre, hogy az ember azt hihette volna, hogy mentes az eredeti bűntől. Soha nem találta hosszúnak a templomban töltött órákat.
(folyt. köv.)
