Az üzenetek számszerű ígéretei, a búcsúk tekintetében
ellentétben állnak-e a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseivel?
„Aki a hétfői napot megtartja szigorú böjttel, az minden alkalommal egy papi lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. És ha ezt a böjtöt megtartjátok az elhunyt papi lelkekért, az a halálának nyolcada alatt abban a nagy kegyelemben részesül, hogy kiszabadul a tisztítótűzből. Ez Édesanyánk kérése is, Ő Szeretetlángjára hivatkozva lekötelez Engem erre. (I/34) Az Úr Jézus egy alkalommal ezt mondta és elmém tudatába árasztotta: 'Leánykám, hogy ezt a nagy lelkek utáni vágyadat csillapítsam, tudod, mivel jutalmazlak meg? A meghalt papi lelkek az Általam kért szigorú böjtöd megtartása által ezután a haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből. És bárki ezt a szigorú böjöt megtartja, elnyeri a kegyelmet a szenvedő lelkekért.' Én könnyek között hallgattam fenséggel és irgalommal teljes szavait, hogy a szenvedő lelkeken ily hathatósan segíthetek. Lelkem megremegett...” (I/114-115) „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (november) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16) Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon, tíz lélek fog ezentúl kiszabadulni.” (II/116)
Válasz: Az, hogy a számszerű búcsúk tekintetében a Szent Szűz ellentmondásba került volna a Zsinattal, tárgyi tájékozatlanság! A Szeretetláng Lelkinapló tanúsága szerint a nevezett ígéretek ugyanis 1961-63 között hangzottak el, míg a Zsinati Konstitúciókat csupán 1967-ben tették közzé! Tekintve, hogy pápai tanítás, miszerint – amit az Egyház szentnek tart, az idők folyamán nem válhat nem szentté –, ebből következően Egyházunk kétezer éves búcsúgyakorlata – különösen visszamenőlegesen –, nem róható fel negatívumként egyszeriben! Változhatnak a kor egyházi megfogalmazásai de az belátható, hogy a leglényeg tekintetében nem módosul semmi! »A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. (...) Hasonló problémával állunk szemben, amikor az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük, már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115). Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint „mostantól” (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint „mostantól” (1964 Pünkösdhétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170). Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, „de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?” Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt. Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (KOVÁCS Z., Teológiai szakvélemény; LELKI NAPLÓ 430-432) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat.« (uo. 80. lábjegyzet 430)
