Erzsébet asszony gyakran váltogatta a lelkivezetőket? 4
»1963. január 20-án így szólt az Üdvözítő. Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni mint ahogy az éj felváltja a nappalt, ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni. Csak figyelj és várj az intésemre mikor jelt adok az újabb indulásra. Az elmúlt napokban Az Úr Jézus is, meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még ezt is mondta: „Erős ellentmondásaid azért vannak, mert én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.” Most e szavak hallattára, szenvedéseim valóban az eddiginél is nagyobb fokra emelkedtek. Úgy ahogy azt az Úr Jézus előre megmondta. A küzdelmek ismét majd levesznek a lábaimról! Vannak idők amikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe és úgy érzem, /hogy/ tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlik még kínosabbá válnak.« (II/72)
„Ne tépelődj, mire jó ez? Úgysem tudod felfogni, hogy mekkora utat kellett megtenned, míg lelked ily magaslatra emelkedett. Nemhogy te, de még a föld összes csillagászai sem tudnák kiszámítani azt az utat, melyet te ily rövid idő alatt megtettél, melyen az ég angyalai és szentjei is csodálkoznak. Ugye érzed azt, hogy ez a megoldás részemről mily egyszerű. Én szeretetemmel ragadtalak el, hogy, amint mondtam, már nyílegyenesen repülj Felém, Hozzám! Ismétlem, nyílegyenesen, ez a szeretet útja, mely nem kerülget, nem latolgat, és mivel te ezt az Általam nyújtott szeretetet elfogadtad és minden erőddel magadhoz ragadtad, azért most itt vagy Nálam. Ne csodálkozz most már tovább egy pillanatig sem, ha azt teszem veled, amit szeretetedért adnom kell. Én sem tudok ellenállni, mert az Én szeretetemből felkínált áldozat nálad megértésre talált, és ez az, ami miatt kegyelmeim gátlás nélkül működnek lelkedben (...) a te lelkedet Én vettem kezembe, (...) Magam akartalak megnevelni nagy elhivatottságodra, és hogy megengedtem a sok bukdácsolást, ez is szándékos volt, mert így edzettem meg lelked arra a nagy alázatosságra, mely nélkül semmire sem mentem volna veled. Most is Én vezetlek! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis kihangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Az Ő szavai az Én szavaim. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek és alázatos engedelmeséggel követné!” (III/142-143)
»A szentmise után, amint hazamentem, nem várt szavakkal szólt. „Kis lánytestvérkém. Égő tűzként árasztom rád szeretetemet, mely által még nagyobb kegyelemre méltatlak. Nem újak ezek előtted, de mindenesetre a szavak felemlítése lelkedben újabb (ön)átadásra és kérésem újbóli elfogadására késztet. Szenvedned kell a vértanúságig. E szavaim mintegy bizonyítékát fogadd el, mely isteni szeretetem végleges és vissza nem vont bizonyítéka.” Ezek az igen komoly szavak mély elgondolkodásra késztettek. És még ugyanaznap a gonosz felháborító vakmerőséggel rontott lelkem elmélyülő csendjébe. Lelket megrázó pokoli erőszakkal támadt rám: 
„Miért álltatod te magad és fogadsz el emberi természeteddel ellenkező, értelmetlen dolgokat. Kár! Habár azt nem tagadom én sem - mert erre kényszerítve vagyok -, hogy elismerjem a rád bízott ügy igaz voltát, egyben azonban biztos lehetsz: soha nem tudsz annyit szenvedni, hogy ezt tovább vidd. Azért sem, mert álalázatosságba temetkezve nem teszel egyetlen lépést sem és ha tennél, ez is csak a kudarcok megismétlése lenne. Gyóntatód is személyes ellenszenvet táplál irántad. Tehát rajta keresztül ne remélj: úgysem tesz semmit! Neked nélküle kell menned és többfelé kísérletezned, mert csak így tudsz rájönni arra az igazságra, hogy gyengécske vagy te a megbízatás keresztülvitelére. Azt hiszed, hogy a kemény életmódod által jutsz előre? Tévedsz, mert ez csak még jobban gyengíti a magabiztos cselekvőképességedet, mely sem magadnak, sem másoknak nem lesz hasznára. Kapcsold ki gondolataidból ezt az előre is látható lehetetlenséget. Ha külső megnyilvánulási jelek kísérnék a te emberi törekvésedet, az más (volna), de így senki nem hiszi el. Bármennyire igaz is az, amiért életedet kell feláldoznod, ennek hitelessége soha nem jut érvényre általad. Mert a tények nem bizonyítanak semmit, és ez a be nem bizonyított és mindenki előtt lehetetlen eszköz, melynek te vagy esztelen szenvedője, semmi körülmények között sem világosodik meg senki előtt sem. Mondom, tehát vesd el magadtól egyszer s mindenkorra ezt a lehetetlenséggel határos törekvésedet, mely úgyis hiábavaló.” Órákon át tartott ez a lelket-testet kimerítő támadás, mely elmémet sötét kínban tartotta. Ez gyakran megtörténik, de csak nagyon ritkán írom le.« (III/147-148)
„Miért álltatod te magad és fogadsz el emberi természeteddel ellenkező, értelmetlen dolgokat. Kár! Habár azt nem tagadom én sem - mert erre kényszerítve vagyok -, hogy elismerjem a rád bízott ügy igaz voltát, egyben azonban biztos lehetsz: soha nem tudsz annyit szenvedni, hogy ezt tovább vidd. Azért sem, mert álalázatosságba temetkezve nem teszel egyetlen lépést sem és ha tennél, ez is csak a kudarcok megismétlése lenne. Gyóntatód is személyes ellenszenvet táplál irántad. Tehát rajta keresztül ne remélj: úgysem tesz semmit! Neked nélküle kell menned és többfelé kísérletezned, mert csak így tudsz rájönni arra az igazságra, hogy gyengécske vagy te a megbízatás keresztülvitelére. Azt hiszed, hogy a kemény életmódod által jutsz előre? Tévedsz, mert ez csak még jobban gyengíti a magabiztos cselekvőképességedet, mely sem magadnak, sem másoknak nem lesz hasznára. Kapcsold ki gondolataidból ezt az előre is látható lehetetlenséget. Ha külső megnyilvánulási jelek kísérnék a te emberi törekvésedet, az más (volna), de így senki nem hiszi el. Bármennyire igaz is az, amiért életedet kell feláldoznod, ennek hitelessége soha nem jut érvényre általad. Mert a tények nem bizonyítanak semmit, és ez a be nem bizonyított és mindenki előtt lehetetlen eszköz, melynek te vagy esztelen szenvedője, semmi körülmények között sem világosodik meg senki előtt sem. Mondom, tehát vesd el magadtól egyszer s mindenkorra ezt a lehetetlenséggel határos törekvésedet, mely úgyis hiábavaló.” Órákon át tartott ez a lelket-testet kimerítő támadás, mely elmémet sötét kínban tartotta. Ez gyakran megtörténik, de csak nagyon ritkán írom le.« (III/147-148)
»1964 VIII. 13. reggel az Úr Jézus megelőzött. /.../ „Szenvedéseid érdemei által gyóntatód lelkében nagy fényességet árasztottam. Ügyem hitelessége mostantól érvényre jutott előtte, melyet általad közöltem. A megvilágosítás Tőlem, isteni fényességemből áradt lelkébe. Tudod mit jelent ez? A 12 közül egyet megnyertünk! A te szenvedéseidre /azonban/ még tovább is szükség van. Most, rövid pihenés után újra fokozom szenvedéseidet. Elfogadod? Felelj erre Nekem szavaiddal és határozott önátadásoddal! Én egészen egyedüli uralkodója akarok lenni lelkednek. Ez, isteni szavaim biztosítékát is jelenti számodra.” Értelek imádott Jézusom. Újra határozott önátadást kérsz? Hogyan boruljak le isteni lábaidhoz? Hisz' annyira összeforrt minden tagom Veled, hogy már nem élek én, csak Tebenned! (Vö. Gal 2,20) Imádott Jézusom fogadj el így, ahogy vagyok teljes semmiségemmel és bűneim szünet nélküli bánatával! Más szavam nincs, csak még az, hogy nagyon-nagyon szeretlek! Úgy akarlak szeretni, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett! Ő közbe szólt: „Mond csak, mond ezt Erzsébetkém! Gyönyörűséges szavak ezek számomra. Ezekért a szavakért szenvedtem és haltam kínhalált. És minden ember ajkáról ezt szeretném hallani. Te jól érted ezt, taníts meg erre másokat is!”« (III/182)
