Az üdvözültek bánkódnak-e szeretteik esetleges kárhozata miatt?
Külön nagy öröm forrása az üdvözültek számára az Üdvözítő, Szűz Mária, a szentek és a többi üdvözültek és hozzátartozóik társasága, akiknek közösségében az embernek mint társas lénynek nemesebb igényei teljes kielégülést nyernek.
Hozzá tartozóik iránti szeretetükben is megtisztulnak és meggyarapodnak. Viszont, sokszor szellőztetett kérdés: ha az üdvözültek tudnak elkárhozott hozzátartozóikról is, ez nem szerez-e nekik bánatot?
A felelet önként kínálkozik:
Az üdvözültek teljesen Isten szempontjai szerint ítélnek és néznek mindent; akaratuk annyira azonosul Istenével, az ítéletük annyira meghódol az isteni ítéletnek, hogy a felebaráti és rokoni szeretet dolgában is úgy gondolkodnak mint az ő szent bölcsessége; nem gyűlölettel és nem bánkódással, hanem Isten szentségének, igazságának és irgalmának szeretetével és határozottságával gondolnak a kárhozat fiaira is. Nagy örömük van a teremtett mindenség természeti és természetfölötti szépségein és azon, hogy a könny és kín száműzve van az ő örök hazájukból.
Nem beszélve arról – melyet "A pokol létezése" c. sorozatomban is kifejtettem:
1) Véletlenül nem lehet elkárhozni!
2) Aki tudva és akarva elutasította magától Istent és az isteni Irgalmat és ezt még földi életében meg nem bánta, annak bizony nem lehet benne része!
3) Isten ítélőszéke előtt tisztánlátás van, nincs már bűnbánat (ami a földi élet kiváltsága) és sajnos egykönnyen az maradhat mindenkinek az álláspontja, amit egész életén át szajkózott!
4) A lélek lényegében önmagát ítéli el és végtére is a kárhozattal a saját "kívánsága" teljesül!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.