196. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiírtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a nemes emberi célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.
197. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szt. Alfonz)
198. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mérték-ben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ.27)
199. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)
200. Szabados életed, valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett. (H 428)
201. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ.28)
202. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket, nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember, annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.