(Az imádság bevezetését lásd az előző napon!)
I. állomás: Jézust halálra ítélik
(A megfogant magzat szavai:) Engem nem a lelki vonzalom, hanem a divatos, ösztön vezérelte 'kapcsolat' hívott az életre. Amikor tudomást szereztek rólam, az apám kiszámolta, hogy mennyibe kerülnék, ha élek.
A halálom olcsóbb és anyámnak is kényelmesebb, s a karrierjét sem akadályozom. Ezért kell meghalnom! Szüleim épp oly kapkodva ítélkeznek fölöttem, mint amilyen türelmetlenséggel éltek vissza Istentől kapott teremtő erejükkel! Nem terveztek, nem vártak és halálra ítélnek, mielőtt megszülettem volna. És én mit tehetek? Összetett kézzel könyörgök anyámhoz életem utolsó pillanatáig:
- Szíved alatt, szépen kérlek, édesanyám ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Nekem, nevem sincs. Az anyám és pribékjeim rólam döntenek úgy, hogy még nevem sincs. Nekem − a „névtelen senkinek” − töltenek ki abortuszbeutalót a Golgotára. A meg nem születettek szégyenbélyegét pecsételik rám és a szüleimnek még egy sajnálkozó sóhaja sincs felém – pedig őmiattuk és őbennük, Isten által létezem és élek.
- Anyám, apám, szépen kérlek, nincsen egy esély, hogy mégis éljek?!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
Élő emberi személy vagyok, Istentől való örök életű lélekkel, az emberi törvények szerint is „jogalany”. Uram Jézus! Te súlyosan elestél, engem pedig könnyedén ejtenek és mindezt, egyszerű „ballépésként” fogják fel. Szüleim, az életre hívásom felelőtlenségét, irgalmatlansággal tetézik. Esélyt sem adnak arra, hogy én is megélhessem Istentől kapott érdemszerző életem.
- Most még élek, de nagyon félek..., anyám, apám, ne öljél meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs igazi édesanyám, csak egy asszony foglya vagyok, aki eltakaríttat az életéből, apám pedig közömbösen mossa a kezeit. Életre hívóimnak van anyja és apja, de a hitre és áldozatos szeretetre példát és nevelést aligha adtak! „Nagyszüleim” talán még biztatták is őket, hogy „korai a kicsi, ráértek még, fiatalok vagytok, szórakozzatok!” De nekem erre esélyt sem adtok! Nekem nem jár semmi az élet örömeiből? Nem én jöttem „korán”, hanem ők felelőtlenkedtek korán az „életre hívással”!
Hát képtelenek megérteni? Emberi személyként fogantam meg és jogom van az életre! De anyám az én érveimet, szíve alatt nem hallja meg! Az emberek lelkileg is süketek és vakok? Mert némán sikoltva kiáltom feléjük:
- Emberek! Élni, élni akarok!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Nekem nem segít senki! Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy amikor engem − az ártatlan csöppséget − elevenen marcangolnak szét, ő ne szenvedjen. Uram Jézus! Már nem élnek segítő Simonok! Én csak Rád számíthatok egyedül, Rád, aki megtapasztalta az iszonyatos kínhalált, amely rám is vár!
- Kis szívem amíg dobog Jézusom, rettegve ugyan, de gyilkosaimért imádkozom!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Nekem steril kendőt készítenek elő, de azt se irgalomból! Az én arcvonásomat, senki sem őrzi meg! Véres nyomaimat nem megtörlik, hanem kitörlik a világból! Senki sem érzi át és fogja fel az én tragédiámat? Higgyétek el, a ti egyöntetű imáitok és áldozatotok, meg tudná fékezni azt az általános érzéketlenséget és közömbösséget, melynek én is áldozata vagyok!
- Kérlek titeket megszületettek! Szálljatok magatokba, térjetek meg és imádkozzatok szüntelen, hogy többé ne történhessen meg az ilyen, az ilyen, az ilyen...!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
Akik felettem döntöttek, azok mind „felvilágosodottak”, mégis istentelen sötétségben élnek! El vannak telve a „korszerűségtől", miközben fogalmuk sincs, hogy mi az önzetlen szeretet, a tiszta öröm és az érdemszerző élet! Céljaik meghatározói a siker, a pénz, az élvezet és az ún. „emberi jogokért való harc". Ezt is úgy, hogy az én jogaimról megfeledkeznek! Pedig a foganással, az élethez való jog is „érvénybe lép”! A megfogant gyermeket pedig Istentől el kell fogadni és úgy felnevelni, hogy Istenhez majdan vissza is találjon!
- Ó Istenem, én nemhogy a felvilágosultságot, de magát az Isten teremtette szép világot sem ismerhetem meg!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
VIII. állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz
Uram Jézus! A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni, amiként az én vesztemet sem akadályozza meg senki. Ti megszületettek – akik a bűnt sürgetitek, a megtérést meg halogatjátok –, legjobb ha magatokat siratjátok!
- Istenem! Végtelen irgalmasságodra hagyatkozom, s véres könnyek közt imádkozom...
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Családtervezés, túlnépesedés? = Mindez ördögi tőrvetés! Íme, „tudatos tervezést” rajtam kezdik azzal, hogy legyilkolnak! Nekem nincs helyem, nincs falatnyi kenyerem széles e világon? – Miért? – Azért, mert a szüleim is mindent elképzeltek, megterveztek, csak épp a "kapcsolatuk" következményeit nem! Mert ők nem az "együttlét" időpontját tervezték későbbre, hanem az én elfogadásomat! Hát nem értik, hogyha már életre hívtak, én most vagyok és soha többé meg nem születhetek? Az eljövendő foganás már nem én leszek, s ha most eldobnak, mindenkorra meghalok! – Nem fogják föl? – Meg-ha-lok! Hol lesz helyem földön s égen, ha nem részesülhettem a Szent Keresztségben? Sem...
- Istenem! Széles e világ meddig fog fennmaradni, mely nekem, a legkisebbnek se hajlandó helyet adni?
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Uram Jézus! Rólad letépik ruháidat, nekem az sincs! Csak bőröm van, arcom, kezem, meg lábam, melyet egy eszköz hamarosan megragad és szaggatva tép. Ó Istenem, mennyire reszketek ettől! Megszületettek! A lelkem bár örök, de testemben még egy kis időt sem élhettem köztetek. A gyengéd szeretetet meg se ismerhettem és számomra minden megélhető "érzelem" csupán az irtóztató félelem!
- Ó édességes szép Élet, félek én, félek, nagyon félek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek. Engem darabokra szabdalnak, aztán megszámlálják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak! Ennyi volt a létem? Ó ti megszületettek! Nézzétek lábacskáimat, mellyel köztetek járhattam volna, nézzétek kezeimet, melyek simogathattak és áldhattak volna!
- Bocsáss meg Uram hóhéraimnak, mert nem tudják, mit cselekszenek!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghaltál a mi üdvösségünkért, énértem is! De én, miért és kiért? Te ártatlan vagy, s én is! Viszont a Te fájdalmadat fokozza az én tragédiám is! Mivel engeszteljelek Téged ezért? Nekem semmim sincs, csak a halálom, fogadd el áldozatként tőlem édes Jézus, fel-a-ján-lom!
– Kérlek, emlékezzél meg rólam a Te Országodban.
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről
Jézusom, Te Édesanyád ölén holtan is nyugodhattál. Én, anyámnak csak teher vagyok és még az emlékemtől is szabadulni akar! Alighogy fogantam, máris meghaltam, és szerető ölelés helyett csak kínzató elölést kaptam.
- Ó, Fájdalmak Anyja Mária! Légy te az égi Anyám, fogd szorosan kis kezemet, és vezess ki engem az Alvilág Kapuján!
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...
XIV. állomás: Jézust a sírba helyezik
Jézusom! Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el. És ha elérkezik az Utolsó Ítélet, gyilkossággal kell vádolnom a szüleimet!? De jaj, mégis irgalomért könyörgök Hozzád értük, mert izzik lelkemben a Tőled kapott Szeretetparázs!
– Megváltó Jézusom engedd, hogy Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében és minden megszületettben a Szeretet Tüzét, hogy felmelegítse fagyos szívüket és megismerjenek Téged, a Feltámadtat! Add, hogy átérezzék a szülőség szent hivatását, a teremtő együttműködés örömét és felelősségét! Őszinte bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát, így majd óvják, várják s örömmel fogadják a gyermekáldást! Ó mennyire várom én is a Feltámadást! Amen.
Könyörülj rajtunk Urunk! Könyörülj rajtunk, és az abortuszban elhunyt magzatokon!
Miatyánk..., Üdvözlégy...